2014. április 9., szerda

Előszó

Sziasztok! Ez a Justin Bieber - A maffia markában című blogom amolyan prológusa, amelyből igaz, hogy nem derül ki sok minden, de egy kis betekintést nyújt a történetbe. Remélem tetszeni fog, és kérlek, hagyjatok jelet magatok után!



          Ahogy kiléptem az ajtón, szinte azonnal megcsapott a nyári kellemes, de mégis száraz levegő. Óvatosan behúztam magam mögött az ajtót, és elindultam az iskola fele. Csendben haladtam előre, nem is foglalkozva azzal, hogy én vagyok az egyedüli gyerek, aki ilyenkor megy iskolába. Hát igen, nem mindenki jó kémiából. A tömbházak mellett elhaladva, az a buta ötletem támadt, hogy vágjak át az egyik sikátoron, hogy hamarabb odaérhessek.
         A sikátorhoz odaérve, táskámból előhalásztam a füleseim, és elindítottam valami kemény rock-ot, amitől megjött a bátorságom. Egyenes háttal mentem be, s indultam el a szemetes kukát között. Nem is számítottam rá, hogy ilyen hosszú tömbházak is vannak, de ahogy ott bent haladtam, rengeteg új dolgot felfedeztem. Néhol láttam egy macskát, néhol meg egy-egy szerelmespárt...      
          Már láttam az alagút végén a fényt, és akkor kivételesen nem a vonatot, amikor egy kar elkaptam a csuklóm, és visszahúzott. Hangosan felsikítottam, de befogta a szám, amitől többet egy hang sem jött ki azon. Kétségbeesetten néztem körbe, de sehol semmi és senki aki segíteni tudna. Egy másik pasi lépett felénk, aki egy zsebkendőt tartott az orrom elé. Az erős szagtól émelyegni kezdtem, majd minden elsötétült. 

     Az levegőben terjedő italszagtól szemeim kipattantak, és értetlenül néztem körbe. Valamilyen pincében lehettem. A falak penészesek voltak, a földön összetépett újságot hevertek, az ablakok rácsozva voltak, s mindezt egy halvány lámpa világította meg. Valóságosan olyan volt, mint egy horror filmben a gyilkos bújóhelye, ahova az áldozatot viszi, hogy kinyírja. Gondolkodásomat az ajtó hangos csapódása törte meg. Egy fiatal, mégis félelmetes fiú jelent meg benne. Fekete farmert viselt, egy fehér felsővel, és bőrdzsekivel. Szőke haja kuszán állt minden fele. Felém kezdett közeledni, mire én hátrálni kezdtem, és nekimentem a falnak. Ahogy egyre közelebb és közelebb ért, rá kellett jönnöm, hogy innen nincsen menekvés. Szemei a vágytól feketén csillogtak.
          Szorosan hozzásimult a testemhez, és én próbáltam ellökni, de nem ment. Túlságosan is gyenge vagyok, és ezt akkor is tudtam. Tudtam, hogy teljesen kiszolgáltatott vagyok. Azt tehet velem, amit akar, és ezt senki sem tudja meg soha. Megerőszakolhat, majd megölhet. Senki sem tudja meg. Saját gondolataimtól megrémülve, hangosan zokogtam, miközben a fiú kezei felderítő hadjáratra indultak a testemen. 
   - Kérlek ne! - Könyörögtem térden állva, de semmi sem segített. Továbbra sem hagyta abba munkáját. Egy könnyed mozdulattal letépte rólam a felsőm, a melltartót meg a földre hajította. Melleimet durván markolászta, közbe meg nyakamat szívta. 
   - Ha jó kislány leszel, élvezni is fogod! - szólalt meg rekedtes hangján. Könnyeim teljesen eláztatták a vállát, ahogy hozzám simult. Sikoltottam, üvöltöttem, kiabáltam, de senki sem hallotta meg. Támadóm karjait körém fonta, és ledobott egy ágyra. A por valósággal felszállt, ahogyan fölém ugrott. Az ágy mellől előszedett két bilincset, amivel a kezeimet hozzáláncolta az ágy karfájához. Újra üvöltöttem, de a hangom a sírástól elcsuklott.
   - Kérlek, had mehessek el! - sírtam, de nem hatottam meg. Késével felvágta a nadrágom, bugyim letépte rólam, és azonnal feldugta két ujját. Hangosan felkiabáltam a fájdalomtól, de ezt is figyelem nélkül hagyta. Sírtam, ahogy még sosem tettem azelőtt. Hirtelen kihúztam ujjait belőlem, és megállt előttem. Hosszasan néztem, ahogy testem nézi és mosolyog. Ledobta magáról kabátját, levetette felsőjét, amitől szemem elé terült kidolgozott felsőteste. Néhány tetoválás díszítette felsőtestét, és hogyha most nem akarna megerőszakolni, én kérném, hogy tegyen magáévá. Mosolyogva nézte, ahogyan nézem, majd folytatta a vetkőzést. Kikapcsolta a nadrágszíját, majd a gombot, lehúzta a sliccet, és letolta a nadrágját. Ott állt előttem egy szál fekete boxerben, és meg egy rohadó félben lévő ágyon feküdtem meztelenül. Letolta magáról alsóját is, és szemem elé terült ágaskodó férfiassága. A hideg járta át a testem, hacsak arra gondoltam, hogy hozzám ér. Hogy belém hatol bármilyen megbánás nélkül. Hogy belém élvez, és aztán megöl. És aztán nyugodtan éli az életét, mintha semmi sem történt volna.
     Fölém mászott, fejét a nyakamhoz vezette, és megszívta. Kezével végigsimította néhányszor nőiességmenet, majd néhányszor péniszét, és keményem belém hatolt. Nem várta, hogy megszokja, durván tolni kezdett. Hangosan zokogtam a fájdalomtól, amely nem akart szokni. Csípője egyenletesen mozgott fel s le, amitől farka mélyebbre tudott jutni. Egész addig a pillanatig tűrtem, amíg teljesen belém nem tolta magát. Teljesen kitöltött. Felsikítottam. Nem érdekelte. Tovább folytatta, és egyre gyorsabban tolt. Egy hangos 'kurva anyádat' kiáltás kíséretével belém élvezett. Ondója szétáradt bennem, amitől ismét kirázott a hideg. Kezeivel megtámasztotta magát, és felemelkedett.  
   - Mondtam, hogy élvezni fogod! - szólalt meg, és most már kókadt farkát kihúzta belőlem. Meztelenül állt előttem, én meg csak sírtam és sírtam.                   
   - Öt perc, és visszajövök. - Mondta, miközben rántott néhányat farkán. Könnyes szemmel néztem, ahogy elmegy, és behúzza maga mögött az ajtót. És talán az fájt a legjobban, hogy tudtam, hogy visszajön, és nincsen hova menekülnöm...